Folytatódik Német Új-Guinea története. Az előző részben a gyarmat létrejöttével, fontosságával és haderőiről volt szó. A bejegyzés az ausztrál partraszállási készülődéseknél ért véget. Innen folytatjuk hát történetünket.
1914-ben tudjuk, hogy kitörik a háború és Ausztrália is belép a britek oldalán. Nem sokkal később az ausztrál vezérkar azonnal elkezdi szervezni az Expedíciós Hadsereget, mivel a britek üzenetükben azonnali segítséget kérnek. Az ausztrálok pedig evvel párhuzamosan egy újabb brit felhívásra egy időben elkezdenek egy partraszálló hadműveletet készíteni Német Új-Guinea ellen. 1914. augusztus 29-én új-zélandi katonák szállták meg a németek uralma alatt levő Szamoát (ez a gyarmat esett el először). A mostani hadműveletnek is hasonló okai voltak.
A célok a következők voltak:
1., a rádióadó: Ahogy az előző bejegyzésben szó esett a Bika Pakánál létrehozott rádióállomásról, akkor tudhatjuk, hogy a rádióadó kulcsfontosságú tényező volt a Távol-keleten működő tengeri hajóhadnak, mivel kapcsolat nélkül teljesen magukra maradtak volna és rosszabb helyzetbe kerültek volna az eddigieknél.
2., a német hajóhad: A másik fontos cél maga a német hajóhad volt. Ugyanis a német ázsiai gyarmatok kitűnő búvóhelynek voltak alkalmasak a német hajóknak és a brit admiralitás szerint valószínű, hogy a német hajók Rabaul kiváló természetes kikötőjében horgonyoznak.
Az ausztrál katonákat viszonylag rövid időn belül kiképezték, felkészítették őket a feladatra. A Pálma-szigeten gyakorlatoztak egy hétig, majd eljött a támadás napja. 1914. szeptember 11-én egy kisebb egység landolt Herberthohe városában, hat mérföldre a rádióállomástól. A Rowland Bowen hadnagy vezette ausztrál egység a rádióállomás felé vette az irányt, míg egy másik egység ott maradt a városban. Boven egysége találkozott egy húsz gyarmati katonából és az őket kísérő három németből álló csapattal. Az ausztrálok tüzet nyitottak és az egyik német tisztet karon lőtték. A németet elfogták, de visszaküldték sajátjaihoz azzal, hogy csapja be őket. Csel útján a Bita Pakában állomásozó erők parancsnokát, Hans Wuchert és egy másik jelentős egység parancsnokát, Mayer hadnagyot sikerült hozzájuk csalni és elfogni. A hadnagy látva, hogy a vissza küldött német szavaival a többiek kételyeket támasztanak, a hadnagy erősítést kért. Ekkor 59 ausztrál emberrel megjelenik GA Hill hadnagy. Azonban a németek pusztító golyózáport zúdítottak az ausztrálokra és ekkor vesztette életét az első világháború első ausztrál halottja:
Able Seaman Billy Williams. A helyzetet az ausztrál rombolók megérkezésével sikerült stabilizálni és az ausztrálok nyomultak előre. Miután viszonyt előrehaladtak egy fél kilométert, egy ellenséges lövészárokba botlottak, amiben a németek erősen tartották magukat és tüzeltek a támadókra. A Hill és Bowen hadnagyok közösen megpróbálták átkarolni és bekeríteni a lövészárkot, de nem sikerült. Bowent egy német mesterlövész golyóra megsebesítette, így Hill vette át a főparancsnokságot. Nem sokkal később partra szállt egy újabb ausztrál egység. Az ausztrál egységben egy fél-zászlóalj, egy géppuskás szakasz és egy orvosi csapat tartozott és ezeknek Charles Elwell főhadnagy irányított. Elwell villámgyorsan elindult, hogy Hill és Bowen hadnagyoknak a segítségére lehessen. Útközben egy kis csetepatéba is került a helyi erőkkel, két ausztrál életét vesztette és további két ember megsebesült. Délután egykor Hill álláspontja jutott és az akkor már megérkezett Elwell főhadnaggyal együtt támadást indított a német állás ellen A lövészárok tartotta magát, de végül a szuronyrohamot indított ausztrál gyalogság elfoglalta az árkot. Az ausztrál csapat súlyos veszteségeket szenvedett. Négy ausztrál katona is elesett, köztük Elwell főhadnagy is halálosan megsebesült, mikor kivont karddal vezette az embereit. További öt ausztrál megsebesült. A támadás nyomán 1 német tisztet és 20 gyarmati katonát fogtak el. Az ausztrálok ezután tovább nyomultak előre és tolmácsokat küldtek németekhez, hogy kössenek fegyverszünetet. Megpróbálták meggyőzni a németeket, hogy adjanak fel két árkot, de újabb tűzharc alakult ki és több ember megsebesült, az egyik tolmács pedig meghalt. Estére végül elfoglalták a hegyet és a rádióállomást. A Rádióállomás árbocát már lebontották a védők ,de a műszerek érintetlenek voltak. Az ausztráloké lett a győzelem. A megmaradt németek a kormányzó, Eduard Habel vezetésével Tomába vonultak vissza. Az ausztrálok ott körbevették a megmaradt németeket, akik végül vérontás nélkül megadták magukat.
Új-Pommern elesett és evvel együtt gyakorlatilag Német Új-Guinea is. A német katonák majdnem mint megadták magukat. Magát a Vilmos császár területet szeptember 24-én foglalták el. Egyedül Hermann Detzner, egy német tiszt tudta elkerülni a fogságot húsz rendőrrel együtt (ő róla még lesz szó egy bejegyzésben külön) és az SMS Cormoran német hadihajó. Spee tengernagy hajói viszonyt nem voltak a szigeten, de őket is utolérte a végzetük. A Colonel-foki csatában a német hajók hatalmas győzelmet arattak a britek felett, azonban a Falkland-szigeteknél az összes német hadihajó odaveszett az admirálissal együtt, kivéve az SMS Dresden, azonban végül őt is utolérte a végzete brit hadihajók személyében.
Utolsó kommentek